1.    Suzanna �sszesen ha t�zszer tal�lkozott az anyai nagyanyj�val. Gyerek volt m�g, a szavakat is alig �rtette, amikor megtan�tott�k neki, hogy az �regasszonynak ne higgyen - b�r arra nem eml�kszik, hogy azt is elmondt�k volna, mi�rt ne. A s�r mindenesetre r�tapadt. Igaz, hogy fiatal feln�ttk�nt - 24 �ves volt most - m�r tudta, hogy sz�lei el��t�leteit kritikusan kell szeml�lnie, �s felmer�lt benne a gyan�, hogy a nagyanyj�val kapcsolatos agg�lyaik is val�sz�n�leg alaptalanok, de ezzel egy�tt sem tudta teljesen elfedni azt a mitol�gi�t, ami Mimi Laschenskit �vezte.
    M�r a neve is olyan k�l�n�s. Egy gyerek sz�m�ra ink�bb mesebeli szitoknak t�nt, mint emberi n�vnek. �s az asszony k�r�l t�nyleg lebegett valami meseszer�. Suzanna eml�kezett Mimi alakj�ra: apr� termet�, a b�re mindig egy kicsit s�rg�s sz�n�, fekete haj�t (Suzanna k�s�bb r�j�tt, hogy val�sz�n�leg festette) szorosan h�trasim�totta arc�b�l, ami aligha ismerte a mosoly fogalm�t. Tal�n volt is oka a b�natra. Az els� f�rje - valami cirkuszm�v�sz - elt�nt a Nagy H�bor� el�tt; elmenek�lt, �gy mondta a csal�d, mert Mimi kib�rhatatlan satrafa volt. A m�sodik f�rje, Suzanna nagyapja alig m�lt negyven, amikor t�d�r�kban meghalt: hal�lra doh�nyozta mag�t. Az�ta az �regasszony furcsa elszigetelts�gben, gyermekeit�l �s unok�it�l elhideg�lten, egyed�l �lt Liverpoolban. Abban a liverpooli h�zban, ahov� - Mimi rejt�lyes k�r�s�re - sok-sok �v ut�n most �jra �tban volt Suzanna.
    Mik�zben �szak fel� tartott, felid�zte a Mimivel �s a h�zzal kapcsolatos ernl�keit. �gy eml�kezett, hogy a h�z l�nyegesen nagyobb volt, mint a sz�lei h�za Bristolban. �s s�t�tebb is. Nagyanyja h�z�t utolj�ra az �z�nv�z el�tt festett�k ki - kiszikkadt h�z volt, gy�szol� h�z. Min�l tov�bb gondolt vissza Suzanna, ann�l szomor�bb lett.
    A fej�be z�rt mesek�nyv alapj�n ez a l�togat�s a gyerekkor ingov�ny�ba val� visszat�r�st jelentette; nem �nfeledt, gondtalan �vekhez, hanem egy szorong�sokkal teli, szemellenz�s �llapothoz t�rt vissza, amib�l csak a feln�ttkor szabad�totta ki Suzann�t. �s annak az �llapotnak Liverpool volt a f�v�rosa; az �lland� sz�rk�let v�rosa, ahol a leveg� hideg f�stt�l �s a foly� m�g hidegebb v�z�t�l b�zl�tt. Amikor erre gondolt, gyerek lett ism�t, �s f�lt az �lmokt�l.
    Term�szetesen m�r r�ges-r�g lek�zd�tte ezeket a f�lelmeket: F�ggetlen feln�tt volt, �s most itt �lt kocsij�nak korm�nya m�g�tt. A gyors s�vban haladt, a nap az arc�ba s�t�tt. Ugyan mi k�z�k lenne a r�gi szorong�soknak ehhez a mostani Suzann�hoz? M�gis ahogy haladt Liverpool fel�, azon vette �szre mag�t, hogy a jelen eml�keibe kapaszkodik, mint valami talizm�nba, ami meg�vja �t.
    Londoni kis lak�s�ra gondolt, �s a k�cs�g�kre, amiket majd be kell m�zolnia �s ki kell �getnie, ha - nemsok�ra - visszat�r. Esz�be jutott Finnegan �s a k�t nappal ezel�tt vele t�lt�tt fl�rt�l�s este. A bar�taira gondolt, azokra a szil�rd �s tiszta emberekre, akik k�z�l b�rmelyikre nyugodtan r�b�zhatn� az �let�t. A sok egy�rtelm�s�ggel felv�rtezve biztos siker�l majd �gy t�rni vissza a gyerekkor �sv�nyeire, hogy ut�na tiszt�n t�vozhat. Egy sz�lesebb, f�nyesebb �ton haladt most.
    Az eml�kek azonban k�ts�gtelen�l er�sek voltak. Volt k�z�tt�k olyan - p�ld�ul Mimi alakja vagy a h�z -, amit m�skor is felid�zett m�r gondolatban. De volt egy olyan is, ami a fej�nek valami rejtett ketrec�b�l ker�lt most el�; el�sz�r az�ta, hogy annak idej�n bez�rta oda.
    Ez az epiz�d nem �gy j�tt el�, mint a t�bbi: ez nem t�red�kekb�l �llt �ssze. Egyetlen pillanat alatt jelent meg az eg�sz, d�bbenetes r�szletess�ggel.
    Suzanna hat�ves volt. � �s az anyja megl�togatt�k Mimit; november volt - mintha mindig november lett volna -, bar�ts�gtalan �s hideg. Ritk�n mentek el a nagyihoz, apja pedig, mint mindig, most is felment�st kapott.
    Suzanna l�tta maga el�tt, ahogy Mimi �l a karossz�k�ben, nem messze a k�lyh�t�l - a t�z t�n a hamut sem meleg�tette f�l. Arca - keser� �s szomor�, m�r-m�r tragikus - s�padt volt a p�dert�l, szem�ld�ke gondosan kiszedve, szeme csillogott m�g a csipkef�gg�ny�n �tsz�r�d� mogorva f�nyben is.
    Mimi besz�lt; halk szavai legy�rt�k az utcai zajt.
    - Suzanna...
    Odafigyelt a m�ltb�l �rkez� sz�l�t�sra.
    - ...kapsz t�lem valamit.
    A kisl�ny sz�ve kiugrott a hely�r�l, �s valahol a gyomra k�r�l zakatolt.
    - Tess�k megk�sz�nni, Suzie! - pir�tott r� az anyja.
    A kisl�ny sz�t fogadott.
    - Fenn van - mondta Mimi - a h�l�szob�mban. Ugye le tudod hozni? Becsomagoltam, ott van a fi�kos szekr�nyben.
    - Menj, Suzie!
    �rezte ahogy anyja a karj�ra teszi a kez�t, �s az ajt� fel� tolja �t.
    - Na, siess!
Suzanna az anyj�ra n�zett, azt�n Mimire. Egyikt�l sem sz�m�thatott kegyelemre: felk�ldik �t azokon a l�pcs�k�n, �s hi�ba tiltakozna, nem l�gy�tja meg �ket. Kiment a szob�b�l, �s meg�llt a l�pcs� alj�ban. Hegyk�nt tornyosult el�tte a felj�r�; a tetej�n a s�t�ts�g olyan rettenetes volt, hogy ink�bb elhessegette a gondolat�t. Sehol m�shol nem f�lt volna ennyire. De ez Mimi h�za volt, �s Mimi� volt ez a s�t�ts�g.
    Elindult. G�rcs�sen markolta a korl�tot, �s biztos volt benne, hogy minden egyes l�pcs�fok valami sz�rny�s�get tartogat a sz�m�ra. De nem falta fel semmi - meg�rkezett a nagyanyja h�l�szob�j�hoz.
    A s�t�t�t� f�gg�ny�k csak r�snyire voltak sz�th�zva: a kev�ske f�ny kopottk�-sz�n� volt. A kandall�p�rk�nyon egy �ra ketyegett, Suzanna minden negyedik sz�vdobban�s�ra jutott egy kattan�s. Az �ra f�l�tt a falon egy ov�lis f�nyk�p volt, rajta egy f�rfi �llig begombolkozva, a magas �gyat n�zte. A kandall�t�l balra, egy sz�nyeg v�g�n, ami elnyelte l�p�seinek zaj�t, ott �llt az �ri�si fi�kos szekr�ny.
    Most, hogy m�r benn volt a szob�ban, Suzanna elhat�rozta, hogy gyorsan elv�gzi, ami�rt j�tt, �s m�r megy is, miel�tt m�g a ketyeg�s r�t�mad, �s addig lass�tja sz�vver�s�t, am�g meg�ll.
    Odament a szekr�nyhez, felemelte a kez�t, �s elford�totta a fagyos foganty�t. Az ajt� kiny�lt egy kicsit. Naftalingoly�csk�k, b�rcip�k �s levendulav�z szaga t�rt el�. Nem t�r�d�tt a hom�lyban sorakoz� k�nt�s�kkel; a szekr�ny alj�n kotor�szott a dobozok �s a selyempap�r k�z�tt, rem�lve, hogy r�bukkan az aj�nd�kra.
    Igyekezet�ben v�letlen�l kit�rta az ajt�t - �s a s�t�ts�gb�l valami t�gra ny�lt szem� t�molygott el�. Suzanna felsikoltott. A valami cs�fol�dva visszasikoltott az arc�ba. Suzanna az ajt� fel� iramodott - k�zben megbotlott a sz�nyegben -, �s lerohant a l�pcs�n. Anyja az el�szob�ban �llt.
    - Mi t�rt�nt, Suzie?
    Suzanna nem tal�lta a szavakat. Ink�bb anyja karjaiba vetette mag�t - b�r most is, mint mindig, �rezte azt a pillanatot, amikor a karok mintha haboztak volna, miel�tt �t�lelt�k -, �s zokogva csak annyit mondott, hogy haza akar menni. Nem is lehetett megnyugtatni �t. M�g azut�n sem, hogy Mimi felment a szob�ba, �s amikor visszaj�tt, valamit mondott a fi�kos szekr�ny ajtaj�ban l�v� t�k�rr�l.
    Hamarosan t�voztak, �s - ahogy most pr�b�lt visszaeml�kezni - Suzanna az�ta be sem tette a l�b�t Mimi h�l�szob�j�ba. Ami pedig az aj�nd�kot illeti, az soha t�bb� nem ker�lt sz�ba.
    Ez volt az eml�k csupasz v�za, de j�val t�bb j�tt el� - illatok, hangok, f�nyek finom �rnyalatai -, ami testt� alak�totta a csontokat. Most, hogy el�b�ny�szta, Suzanna �gy �rezte, ez az �lm�ny j�val jelent�sebb, mint az enn�l frissebb vagy l�tsz�lag nevezetesebb esem�nyek. K�ptelen volna felid�zni - meg nem is nagyon akarn�, gyan�totta Suzanna - annak a fi�nak az arc�t, aki megkapta t�le a sz�zess�g�t, de a Mimi fi�kos szekr�ny�b�l el�t�r� szagra olyan elevenen eml�kezett, mintha most sz�vta volna be.
    Nagyon furcsa az eml�kezet.
    �s m�g furcs�bb volt az a lev�l, amelynek h�v� szav�ra Suzanna �tra kelt.
    T�bb mint t�z �v telt el az�ta, hogy a nagyanyja utolj�ra �rt neki. Ez m�r �nmag�ban is el�g lett volna ahhoz, hogy azonnal induljon. A lev�l tartalma pedig - sz�lk�s szarkal�bak egy l�gi postai lev�lpap�ron - m�g jobban s�rgette Suzann�t. Elolvasta, �s m�ris indult Londonb�l, mintha legal�bbis f�l �vsz�zados k�zeli �s bens�s�ges kapcsolat f�zte volna a nagyanyj�hoz.
    Suzanna - �gy kezd�d�tt a lev�l. Semmi Kedves vagy Dr�ga.
    Egyszer�en:

    Suzanna! Bocs�sd meg, hogy ilyen cs�ny�n �rok. Most is rosszul �rzem magam. Egyszer nagyon gyenge vagyok, ut�na megint jobb. Ki tudja, mi lesz holnap?
    Ez�rt �rok most neked, Suzanna, mert f�lek, hogy mi lesz velem.
    K�rlek sz�pen, l�togass meg, gyere el hozz�m! Sok mindenr�l kellene besz�ln�nk. Olyan dolgokr�l, amiket nem akartam elmondani, de most musz�j.
    Tudom, egy sz�t sem �rtesz ebb�l, de lev�lben nem mondhatok t�bbet. Minden okom megvan r�.
    K�rlek, gyere! A dolgok m�sk�ppen �llnak, mint ahogy �n hittem. Majd besz�lget�nk, ahogy m�r r�ges-r�g besz�lgetn�nk kellett volna.

    A lev�l olyan volt, ak�r egy ny�ri t�: a felsz�ne nyugodt, de a m�ly�n? - v�gtelen s�t�ts�g. A dolgok m�sk�ppen �llnak, mint ahogy �n hittem, ezt �rta Mimi. Mit akart mondani ezz�l? Hogy az �let nagyon r�vid, �s hogy napsugaras ifj�s�g�ban Suzanna nem sejtheti, milyen keser� lesz az elm�l�s?
    A lev�l k�sve �rkezett, t�bb mint egy h�tig bolyongott a posta �tveszt�iben. R�gt�n megpr�b�lta felh�vni Mimit, de a telefon ki sem cs�ng�tt. F�lbehagyva a k�cs�g�ket, Suzanna becsomagolt, �s elindult �szak fel�.