Cal egyre k�zeledett, a madarak pedig egyre k�r�ztek a magasban. Ha egy mad�r elr�p�lt, helyette h�rom vagy n�gy j�vev�ny csatlakozott a sokas�ghoz.
    A jelens�g felt�n�st keltett. Emberek �lltak a j�rd�n �s a k�sz�b�k�n, kez�kkel be�rny�kolt�k a szem�ket, �s a ragyog� �g fel� b�multak. Z�poroztak a gy�lekezet ok�t taglal� v�lem�nyek. Cal nem id�z�tt azzal, hogy megfogalmazza a mag��t, hanem tov�bb tekergett az utc�k labirintus�ban. Id�nk�nt k�nytelen volt visszafordulni �s m�s �tvonalat keresni, de egyre k�zelebb ker�lt �ti c�lj�hoz.
    �s �gy, k�zelebbr�l r� kellett j�nnie, hogy els� felt�telez�se t�ves volt: lakom�nak semmi nyoma. A madarak nem csaptak le semmif�le morzs�ra, nem volt hatl�b� civakod�s, �s a leveg� alacsonyabb r�gi�iban sem mutatkozott semmif�le vonz� rovart�meg. A madarak egyszer�en csak k�r�ztek. A kisebb fajt�k - a verebek �s a pintyek-m�r elf�radtak a rep�l�sben, �s letelepedtek a h�ztet�kre �s a ker�t�sekre; nagyobb testv�reik - varjak, szark�k, sir�lyok - maradtak csak a magasban. Galambokban sem volt hi�ny: �tvenes vagy nagyobb csapatokban r�pk�dtek, cik�z� �rny�kokat vetve a h�ztet�kre. Akadt n�h�ny h�zias�tott mad�r is- sz�k�tt rabok, mint a 33-as. Kan�rik �s t�rpepapag�jok: �ket k�les�k �s cs�ngetty�j�k mell�l sz�l�totta el az ismeretlen er�. A mad�rt�rsakat egyel�re elfoglalta a k�r�z�s r�tusa, �s nem vett�k �szre a k�z�j�k f�rk�z�tt kedvenceket, de nem lesznek majd ilyen k�z�mb�sek, ha megsz�nik a var�zslat. Kegyetlenek �s k�m�letlenek lesznek: lecsapnak a b�n�s kan�rikra �s t�rpepapag�jokra, kiv�jj�k a szem�ket, �s meg�lik �ket, mert hagyt�k magukat megszel�d�teni.
    A mad�rsereg most m�g nyugodt volt. A magasba, mind magasabbra t�rekedett a leveg�ben, teljesen elfoglalta az �gboltot.
Ez a l�tnival� a v�ros egy olyan r�sz�be vezette Calt, amit alig ismert. A tan�csi telkeken �ll� egyhang� h�zakat itt elhagyatott �s titokzatos senki f�ldje v�ltotta fel. Egy soha el nem �rkezett fellend�l�s rem�ny�ben teljesen lekopasz�tott�k a ter�letet, de �llt m�g n�h�ny utca sz�p, h�romszintes, kertes h�zsorokkal; ki tudja, hogyan menek�ltek meg a buld�zerekt�l - szigetek a portengerben.
    �gy t�nt, az egyik ilyen utca - a t�bla szerint a Rue Street - f�l�tt gy�lekeznek a madarak. Ebben az utc�ban voltak a legnagyobb f�radt mad�rcsapatok; az ereszeken, a k�m�nyeken, a tv-antenn�kon csicseregtek �s toll�szkodtak.
    Cal a Rue Streeten haladva az eget �s a h�ztet�ket p�szt�zta, �s egyszer csak - es�lye b�r egy volt az ezerhez - megpillantotta �ld�z�tt madar�t: egyetlen mag�nyos galamb egy ver�bfelh� k�zep�n. Hazat�r� madarait v�rva az �vek sor�n �t olyan sokszor f�rk�szte az eget, hogy sasszem�vel m�r k�pes volt felismerni �ket egy�ni rep�l�si saj�toss�gaik alapj�n. Megtal�lta a 33-ast - biztos, hogy � volt az. De mik�zben n�zte, a mad�r elt�nt a Rue Street h�ztet�i m�g�tt.
    Cal ism�t a nyom�ba eredt. A Rue Street fel�n�l �tv�gott egy sz�k mell�kutc�ban, ami a h�zak m�g�tt egy nagyobb utc�ba torkollott. Siralmas l�tv�ny volt. A j�rda ment�n szem�tkupacok �s felbor�tott, gazd�tlan szemeteskuk�k, tartalmuk szanasz�t sz�r�dva.
    Az egyik h�zn�l, �gy h�sz m�terre Calt�l, emberek dolgoztak. K�t b�torsz�ll�t� munk�s cipelt egy karossz�ket a h�z m�g�tti kert fel�l, m�g egy harmadik felfel� b�mult a ker�t�seken, ablakp�rk�nyokon �s r�csokon �cs�rg� mad�rhadra. Cal elindult az utc�n, galambokat kutatva a t�megben. Tal�lt is vagy egy tucatnyit a sokas�gban, de egyik sem az � 33-asa volt.
    - Mit sz�l hozz�?
    A munk�sok k�zel�be �rt, �s az egyik: a b�m�szkod� sz�l�totta meg �t.
    - Nem is tudom - felelte Cal �szint�n.
    - Lehet, hogy most indulnak a melegebb t�jakra - mondta a fiatalabbik cipeked�, mik�zben letette a karossz�ket, �s feln�zett az �gre.
    - H�lye vagy, Shane! - mondta a t�rsa, egy nyugat-indiai. A neve - Gideon - r� volt festve az overallja h�t�ra. - Ugyan m�r' menn�nek el a ny�r kell�s k�zep�n?
    - Mer' itt t�l meleg van nekik. Az�r'. Kurva meleg! Felforr t�le az agyuk.
    Gideon is letette a karossz�ket, nekid�lt a kert fal�nak. Fels� zseb�b�l el�hal�szott egy f�lig sz�vott cigarett�t, �s meggy�jtotta.
    - Nem v�na rossz, mi? - t�n�d�tt. - Mad�rnak lenni. Tavasszal csak r�pd�sni v�gan, ut�na meg megl�pni d�lre, Franciaorsz�gba, mikor m�' f�zni kezd a t�k�d.
    - A madarak nem �lnek sok�ig - mondta Cal.
    - T�nyleg? - k�rdezte Gideon, �s belesz�vott a cigarett�j�ba. R�nd�tott egyet a v�ll�n. - R�vid �s �des �let. Nekem az megfelelne.
    Shane bajuszkezdem�ny�nek sz�rsz�lait h�zg�lta.
    - Maga tud valamit a madarakr�l, igaz-e? - k�rdezte Calt.
    - Csak a galambokr�l.
    - Teny�szti �ket, igaz-e?
    - H�t, igen...
    - A s�goromnak ag�rjai vannak - mondta a harmadik munk�s, a b�m�szkod�. �gy n�zett Calra, mintha legal�bbis a csod�val volna hat�ros a v�letlenek eme egybees�se, �s ezt t�bb�r�s eszmecser�nek illene k�vetnie. De Calt�l csak ennyire futotta:
    - Kuty�k. .
    - Pontosan - mondta a f�rfi, �r�mmel, hogy besz�lget�partner�vel egy v�lem�nyen vannak. - �t van neki. De az egyik megd�gl�tt.
    - Szeg�ny!
    - Az nem biztos. Az egyik szem�re vak volt, a m�sikkal meg kurv�ra nem l�tott. - A f�rfi j�t r�h�g�tt, �s ezzel le is z�rta a t�m�t. Cal ism�t a madarakat n�zte, �s felder�lt az arca, amikor az egyik emeleti ablak p�rk�ny�n megl�tta az � madar�t.
    - Megvan - mondta.
    Gideon k�vette Cal tekintet�t. - Mi van meg?
    - A galamb. Az eny�m, elsz�k�tt. - Cal megmutatta a 33-ast. - Ott. A p�rk�ny k�zep�n. L�tja?
    Most mind a h�rom munk�s odan�zett
    - Sokat �r, mi? - k�rdezte a b�m�szkod�.
    - Menj m�', Bazo! - f�rmedt r� Shane.
    - Csak megk�rdeztem - felelte Bazo.
    - Sok d�jat nyert - mondta Cal n�mi b�szkes�ggel. Tekintet�t a 33-asra szegezte, de az semmi jel�t nem adta, hogy el akarna rep�lni: toll�szkodott, �s id�nk�nt az �g fel� ford�totta apr� szem�t.
    - Maradj ott - suttogta Cal a mad�r fel� - ... ne mozdulj! - Azt�n Gideonhoz fordult. - Nem baj, ha bemegyek a h�zba? Megpr�b�ln�m megfogni a galambot.
    - Rajta! Az �regl�nyt, aki itt lakott, bepakolt�k a k�rh�zba. Elvissz�k a b�torokat, mer' nem fizette ki a sz�ml�it.
    Cal �tverekedte mag�t a sok kacaton, amit a h�rom munk�s hordott ki a kertbe, azt�n bement a h�zba.
    Romhalmaz fogadta. Ha a lak�nak net�n volt valami �rt�kes holmija, akkor azt m�r elsz�ll�tott�k. A falon n�h�ny vacak k�p l�gott; a b�tor r�gi volt, de nem annyira, hogy m�r visszaj�tt volna a divatba; a sz�nyegek, a p�rn�k �s a f�gg�ny�k olyan kopottak voltak, hogy legink�bb a szem�t�get�ben lett volna a hely�k. A falakat �s a mennyezetet ezer�ves f�st bor�totta, magyar�zatk�ppen pedig a polcokon �s a p�rk�nyokon ott sorakoztak a gyerty�k, megs�rgult viaszk�nt�sben.
    Nyomor�s�gos, s�t�t helyis�geken kereszt�l Cal kibotork�lt az el�szob�ba. A l�tv�ny ott is ugyanilyen lehangol� volt. Szakadozott, gy�r�tt, barna lin�leum, �s mindent �tj�rt a pen�sz, a piszok �s a lass� rothad�s b�ze. B�rhov� vitt�k is az �regasszonyt, enn�l az ocsm�ny helyn�l csak jobb lehet, gondolta Cal; m�g a k�rh�z is jobb, ott legal�bb sz�raz az �gynem�.
    Elindult felfel� a l�pcs�n. K�l�n�s �rz�se volt, ahogy a fels� szint hom�ly�hoz k�zeledett: l�pcs�r�l l�pcs�re egyre kevesebbet l�tott, feje f�l�tt f�rge mad�rl�bak kopog�s�t hallotta a tet�n, m�g messzebbr�l pedig a sir�lyok �s a varjak tompa jajvesz�kel�s�t. B�r k�ts�gtelen�l elk�pzelte csak, m�gis �gy hallotta, hogy a hangok k�r�znek f�l�tte, mintha ez a h�z lenne a figyelem k�z�ppontja. Esz�be jutott egy k�p, amit a National Geogr�phicben l�tott. Csillagokat �br�zolt, �s egy lass� kiold�s� f�nyk�pez�g�ppel csin�lhatt�k a k�pet, mert a gombost�nyi f�nyek k�r�ket alkottak, ahogy mozogtak vagy mozogni l�tszottak az �gbolton, k�z�pen mozdulatlanul a Sarkcsillag, az �g Sz�ge.
    A forg�s l�rm�ja �s a k�p, amit felid�zett, elsz�d�tette Calt. Hirtelen elgyeng�lt, s�t megijedt.
    Butas�g, korholta mag�t, erre most nincs id�. Meg kell fogni a madarat, miel�tt megint elr�p�lne. Meggyors�totta l�pteit. A l�pcs� tetej�n �tevick�lt az ottmaradt h�l�szobab�torokon, �s tal�lomra benyitott az egyik ajt�n. A szomsz�d szob�nak az ablakp�rk�ny�n �lt a 33-as. Napf�ny �radt be a f�gg�nytelen ablakon; a tikkaszt� rneleg izzads�got fakasztott Cal homlok�n. A szob�b�l m�r kihordt�k a b�tort, az egyetlen h�tramaradt berendez�si t�rgy egy 1961-es napt�r volt. A f�nyk�pen egy t�preng� oroszl�n fek�dt egy fa alatt, busa feje hatalmas mancsain nyugodott.
    Cal visszafordult, benyitott egy m�sik ajt�n, �s most v�gre a k�v�nt szob�ba �rkezett. A piszkos ablak�vegen kereszt�l megl�tta a 33-ast.
    Most m�r csak taktika k�rd�se az eg�sz: csak arra kell vigy�znia, hogy ne ijessze meg a galambot. �vatosan k�zeledett az ablakhoz. A napf�nyben �sz� p�rk�nyon a 33-as felemelte a fej�t, pislogott, de nem mozdult el. Cal visszafojtott l�legzettel a keretre tette a kez�t, megpr�b�lta felr�ntani az ablakot, de az meg sem moccant. R�gt�n �szre is vette, hogy mi�rt nem: az ablakot �vekkel ezel�tt besz�gelt�k; egy tucat vagy ann�l is t�bb sz�g f�r�dott m�lyen a f�ba. A b�nmegel�z�s primit�v, de k�ts�gtelen�l megnyugtat� form�ja egy mag�nyos �regaszszony sz�m�ra.
    Gideon hangja hallatszott a kertb�l. Ahogy len�zett, Cal l�tta, hogy a tri� egy nagy, �sszetekert sz�nyeget cipel kifel� a h�zb�l, Gideon szakadatlan utas�t�sai k�zepette.
    - .. . balra, Bazo. Balra! Nem tudod, hogy melyik a bal kezed?
    - H�t balra megyek.
    - Nem arra balra, te h�lye! Nekem balra!
    A galamb �gyet sem vetett a mozgol�d�sra. El�gedetten �ld�g�lt a p�rk�nyon.
    Cal sarkon fordult, leszaladt a l�pcs�n, �s �tk�zben r�j�tt, hogy van m�g egy lehet�s�g: felm�szik a k�ker�t�sre, �s onnan pr�b�lja lecsalogatni a madarat. D�h�s volt mag�ra, hogy nem hozott egy mar�k b�z�t: �gy k�nytelen lesz be�rni a h�zelg�ssel �s a bec�zget�ssel.
    Mire ki�rt a kertbe, a sz�ll�t�munk�sok m�r kivonszolt�k a h�zb�l a sz�nyeget, �s �ppen pihen�t tartottak a rekken� h�s�gben.
    - Nem siker�lt? - k�rdezte Shane, amikor megl�tta Calt.
    - Besz�gezt�k az ablakot. Megpr�b�lom innen.
    Bazo lekicsinyl� pillant�ssal m�rte v�gig Calt.
    - Innen ugyan el nem �ri a szarh�zit - mondta, k�zben a p�l� �s a nadr�gsz�j k�z�tt kivillan� s�rpocakj�t vakar�szta.
    - Felm�szok a ker�t�sre - mondta Cal.
    - Csak vigy�zzon... - mondta Gideon.
    - Vigy�zok.
    - ...nehogy �sszet�rje mag�t!
    A vakolat m�ll� r�seibe l�pve Cal felkapaszkodott a kerteket elv�laszt� k�t �s f�l m�ter magas ker�t�s tetej�re. A nap �gette a nyak�t �s a feje tetej�t, �s �gy �rezte, hogy megint kezd sz�d�lni, mint az im�nt a l�pcs�n. K�toldalt lel�gatta a l�b�t, mintha lovon �lne, �s igyekezett hozz�szokni a magass�ghoz. A ker�t�s viszonylag vastag volt, �gyhogy b�ven elf�rt volna rajta a l�ba, de Cal �s a magass�g sosem voltak j� cimbor�k.
    - Sz�p kis munka lehetett - mondta Gideon lenn a kertben. Cal lepillantott, �s l�tta, hogy a nyugat-indiai a sz�nyeg mellett guggol, �s szeg�ny, apr�l�kos sz�v�s�t vizsg�lja.
    Bazo odaballagott Gideonhoz. Kopaszodik, �llap�totta meg Cal a magasb�l: Bazo beolajozott haja gondosan a tar foltra volt tapasztva.
    - K�r, hogy ilyen ramatyul n�z ki! ,- mondta Shane.
    - Nyugi! - mondta Bazo. - M�g nem is l�ttuk.
    Cal ism�t a fel�ll�s probl�m�j�ra koncentr�lt. A sz�nyeg legal�bb lek�ti a lenti t�rsas�got egy darabig; rem�lhet�leg, el�g hossz� ideig, mert nem k�v�nt mag�nak n�z�k�z�ns�get. A legenyh�bb fuvallat sem csillap�totta a nap tombol�s�t; Cal �rezte, hogy test�n csorog az izzads�g, �s a fenek�re ragasztja az als�nem�j�t. Nekiveselkedett a fel�ll�si m�veletnek: egyik l�b�val felt�rdelt a ker�t�s tetej�re, k�zben mindk�t kez�vel elkeseredetten kapaszkodott.
    Lentr�l h�ledez� hangokat hallott.
    - Azt a mindenit! - mondta Gideon, mik�zben egyre jobban kiter�tett�k a sz�nyeget.
    - Arra gondolsz te is, amire �n? - k�rdezte Bazo, hangj�t lehalk�tva.
    - Mit tudom �n, hogy te mire gondolsz! - felelte Gideon.
    - H�t arra, hogy elvihetn�nk Gilchrist boltj�ba. Biztosan j� p�nzt adna �rte.
    - A f�n�k r�j�nne! - tiltakozott Shane.
    - Cs�ndesebben! - mondta Bazo, halkan figyelmeztetve t�rsait, hogy Cal is ott van. �t azonban annyira elfoglalta az esetlen k�t�lt�ncmutatv�ny, hogy r� se heder�tett a kicsinyes cselsz�v�sre. V�gre siker�lt mindk�t talp�t a ker�t�sre helyeznie, �s �ppen azon igyekezett, hogy fel�ll.
    A kertben folytat�dott a tanakod�s.
    - Fogd meg a t�ls� v�g�t, Shane, n�zz�k meg az eg�szet!
    - Teszerinted ez perzsa?
    - A franc tudja!
    Cal nagyon lassan felegyenesedett, k�t karj�t der�ksz�gben tartva egyens�lyozott. Amikor �gy �rezte, hogy a k�r�lm�nyekhez k�pest stabilan �ll, megkock�ztatott egy gyors pillant�st a p�rk�ny fel�. A mad�r m�g ott volt.
    Lentr�l hallotta, hogy a sz�nyeget kiter�tik - a munk�sok morg�saiba csod�lkoz� szavak vegy�ltek. Figyelm�t ink�bb saj�t akci�j�ra �sszpontos�tva Cal megtette az els� bizonytalan l�p�st.
    - H�, figyelj csak... - motyogta a sz�kev�ny fel� - ugye, eml�kszel r�m?
    A 33-as nem figyelt oda. Cal tett egy �jabb remeg� l�p�st, azt�n egy harmadikat - egyre gyarapod� �nbizalommal. Kezdett belej�nni az egyens�lyoz�sba.
    - Gyere le! - csalogatta a h�tk�znapi R�me�.
    A mad�r mintha v�gre megismerte volna gazd�ja hangj�t: Cal fel� ford�totta a fej�t.
    - Gyere, �regfi�! - mondta Cal, �s az ablak fel� ny�jtotta a kez�t, mik�zben megk�s�relt m�g egy l�p�st. Ekkor vagy megcs�szott a l�ba, vagy kiesett egy k� a sarka al�l: ijedt�ben elki�ltotta mag�t, amit�l a p�rk�nyon sorakoz� madarak is megriadtak �s sz�trebbentek sz�rnycsattog�suk g�nyos taps a kalimp�l� k�t�lt�ncosnak. Cal el�bb a l�b�ra, azt�n a kertre pillantott r�m�lten.
    De nem, nem a kertet l�tta: a kert elt�nt. A sz�nyeget l�tta. Teljesen ki volt ter�tve, �s bet�lt�tte az udvart, ker�t�st�l ker�t�sig.
Ami ezut�n t�rt�nt, n�h�ny m�sodpercig tartott mind�ssze, de vagy az agya volt vill�mgyors, vagy a pillanatok sz�ktek meg - �gy t�nt ugyanis, hogy pontosan annyi ideje volt, amennyi kellett.
    Amennyi ahhoz kellett, hogy elb�v�lje �t a m�lyben elter�l� minta bonyolults�ga, a k�pr�zatosan kimunk�lt r�szletek elk�peszt� gazdags�ga. Az id� megkoptatta a sz�nek f�ny�t - a karmazsinv�r�st r�zsasz�nre, a kobaltot fak�k�kre tomp�totta -, �s a sz�nyeg n�hol teljesen sz�tfoszlott m�r, de onnan, ahol Cal lebegett, a hat�s �gy is leny�g�z� volt.
    A sz�nyeg minden n�gyzetcentim�tere tele volt mot�vumokkal. Tobz�dtak a szeg�lyen is, �s mindegyik k�l�nb�z�tt egy kicsit a mellette l�v�t�l. Cal nem �rezte t�lzs�foltnak a d�sz�t�st, szeme szinte habzsolta a j�l kivehet� r�szleteket. Volt, ahol a mot�vumok �sszekapaszkodtak, mintha k�l�n t�bort alkotn�nak, m�sutt, mint a riv�lis rokonok, f�lreh�z�dtak egym�st�l. Egyesek letelepedtek a szeg�ly ment�n, a t�bbiek pedig beljebb, a sz�nyeg k�zep�n tolong� sokas�g fel� igyekeztek.
    Sz�nes cs�kok kacskaring�ztak az �l�nkbarna �s z�ld h�tt�r el�tt, stiliz�lt n�v�nyek �s �llatok absztrakt form�i - egy vad elme napl�firk�i - szorongtak a vonalak k�z�tt. A ny�zsg�s csillapodott a sz�nyeg k�zep�n: egy �ri�si medalion k�r�l, amely egy vir�gz� kert ezernyi sz�n�ben pomp�zott, �s sz�mtalan forma volt belesz�ve, olyan ravaszul, hogy a szem �pp�gy l�thatta vir�gnak, mint valamilyen szab�lynak, �rtelmezhette rendk�nt vagy kavalk�dk�nt, �s b�rhogy v�lasztott is, a grandi�zus minta egy m�sik r�szlete igazolta azt.
    Cal egyetlen rendk�v�li pillant�ssal m�rte fel mindezt. A l�tv�ny m�ris v�ltozni kezdett.
    Szeme sark�b�l �szrevette, hogy a vil�g t�bbi r�sze - az udvar, a munk�sok, a h�zak �s a ker�t�s, amir�l lebucsk�zott - pisl�kolva elt�nik. Cal a leveg�ben l�gott, lenn a sz�nyeg egyre hatalmasabb lett, b�mulatos alakzatai megt�lt�tt�k a fej�t.
L�tta, hogy a minta mozog. A csom�k nyugtalankodtak-reszketve pr�b�ltak kiszabadulni; a sz�nek is mintha �sszeolvadtak volna, �s ahogy egym�sra tal�ltak, �j form�kat sz�ltek.
    Ak�rmilyen hihetetlen is: a sz�nyeg megelevenedett.
    Egy t�j, illetve egy t�jra eml�keztet�, mes�s rendetlens�gben �sszehajig�lt valami - emelkedett el� a sz�lak h�l�j�b�l. Ugye, az ott egy hegycs�cs, ami �ppen �tf�rja a sz�nek felh�j�t? Amott meg egy foly�, ugye, az d�b�r�g, ahogy feh�ren tajt�kozva lez�dul egy �rny�kos szakad�kba?
    Egy vil�g volt Cal alatt.
    Cal pedig mint egy mad�r, egy sz�rnyak n�lk�li mad�r, az enyhe, �des illat� sz�lben lebegett egy l�zas pillanatig az �bredez� csoda egyetlen szemtan�jak�nt.
    Sz�ve minden dobban�s�ra �j l�tnival� t�rult a szeme el�.
    Egy t�, melynek nyugodt viz�t, mint fel-felbukkan� b�ln�k, szigetek miri�dja tark�totta. Foltos f�ldpaplan; a sz�lben hajladozott a f� �s a gabona. B�rsonyerd� lopakodott felfel� egy f�nyes hegyoldalon; a hegytet�n egy kil�t� �gaskodott, napf�ny �s �rny�k kerget�z�tt feh�r falain.
    Cal t�bb �p�letet is l�tott, de a lak�knak nyoma sem volt. H�zak sorj�ztak egy foly� kanyarulata ment�n, h�zak ny�jt�zkodtak egy szikla sz�l�n, a t�megvonz�ssal incselkedve. Egy v�rost is l�tott - tervez�je lid�rcnyom�sos alkot�s�t: az utc�k vagy k�ptelen�l tekeregtek �sszevissza, vagy zs�kutc�k voltak.
    Mindenr�l ler�tt a fegyelem ir�nti hanyag k�z�mb�ss�g. M�rs�kelt �s sz�ls�s�ges z�n�k, term� �s,~,puszta f�ldek voltak �sszehajig�lva, tekintet n�lk�l a f�ldrajzi vagy az id�j�r�si t�rv�nyekre - mintha egy olyan Isten teremtette volna ezt a vil�got, aki az ellentmond�sokat kedvelte legink�bb.
    „Milyen j� lenne ott lenn barangolni - gondolta Cal -, ott, azon a teny�rnyi ter�leten, ahol oly sok v�ltozatoss�g f�r meg egy�rt, hogy az ember nem tudhatja j�g vagy t�z fogadja-e a k�vetkez� sarkon! Nincs olyan t�rk�p�sz, aki ezt a bonyolult t�jat �tl�tta volna. Ott, abban a lenti vil�gban, az �let sz�ntelen kaland lenne!"
    A zsend�l� vid�k k�zep�ben volt a legb�mulatosabb l�tnival�: egy palasz�rke felh�t�meg, amelynek a belseje meg�ll�s n�lk�l �rv�nylett. A l�tv�ny a Rue Streeten l�v� h�z f�l�tt k�r�z� madarakra eml�keztette Calt - ezt a nagyobb k�rforg�st visszhangozta az �rv�nyl� mad�rsereg.
    A madarak �s az utca k�p�vel visszat�rt a hang is, �s ugyanebben a pillanatban el�lt a sz�l, ami felkapta �s a magasban tartotta Calt.
    El�sz�r a gyomr�ban, azt�n a beleiben �rezte a rettenetet: le fog zuhanni.
    A mad�rcsapat l�rm�ja feler�s�d�tt, ujjongtak Cal zuhan�s�n. Aki a leveg�t, az � elem�ket bitorolta, aki orvul meglesett egy csod�t, most hal�lra z�zza mag�t.
    Ord�tott, de a zuhan�s sebess�ge elnyelte a hangj�t. A leveg� z�gott a f�l�ben, �s a haj�ba kapkodott. Pr�b�lta kiterjeszteni a karj�t, hogy lelass�tsa az es�st, de ett�l csak fordult egyet a leveg�ben, fordult m�g egyet, �s m�r azt sem tudta, melyik a f�ld �s melyik az �g. Ebben van valami kegyelemszer�, gondolta tomp�n. Legal�bb nem tudja majd azt sem, hogy mennyire van k�zel a hal�l. Forgott �s forgott, �s - a vil�g elt�nt.
    S�t�ts�g vette k�r�l, �s egyetlen csillag sem enyh�tette, a madarak l�rm�ja nem csillapodott. Cal er�sen a f�ldh�z csap�dott.
F�jdalmat �rzett, ami nem akart megsz�nni, �s ezen meglep�d�tt. Mindig �gy gondolta, hogy az elm�l�s f�jdalommentes �llapot. �s hangmentes is. De � hangokat hallott.
    - Mondjon m�' valamit... - �gy az egyik hang. - Legal�bb annyit, hogy szevasz.
    Nevet�s. R�snyire kinyitotta a szem�t. A nap vak�t�an f�nyes volt, azt�n Gideon t�mege eltakarta.
    - Elt�rt valamije? - k�rdezte.
    Cal egy kicsit jobban kinyitotta a szem�t.
    - Szakik�m, mondjon m�' valamit!
    Cal valamennyire megemelte a fej�t, �s k�rben�zett. Az udvarban fek�dt, a sz�nyegen.
    - Mi t�rt�nt?
    - Leesett a ker�t�sr�l - mondta Shane.
    - Megcs�szott biztosan - fejtette meg Gideon.
    - Leestem - mondta Cal, �s feltorn�szta mag�t �l� helyzetbe. �melyg�st �rzett.
    - Ne f�ljen, nincsen nagy baj -mondta Gideon. - Csak egy p�r horzsol�s.
    Cal v�gigm�rte mag�t, hogy ellen�rizze a meg�llap�t�st. A jobb karj�r�l csukl�t�l k�ny�kig hi�nyzott a b�r, teste sajgott, ahol a f�ldre �rkez�skor meg�t�tte, de �les f�jdalmai nem voltak. Az egyetlen igazi s�r�l�s a m�lt�s�g�t �rte - az pedig ritk�n �letvesz�lyes.
    Talpra �llt, arca a f�jdalomt�l �sszer�ndult, a szem�t les�t�tte. A sz�nyeg megkukult. Sehol egy cinkos mocorg�s a csom�k k�z�tt, sehol egy jel, ami el�rulta volna a bujk�l� magass�gokat �s m�lys�geket. �s arra sem utalt semmi, hogy a munk�sok is csod�t l�ttak volna. Ak�rhogyan is vessz�k, Cal l�ba alatt egy sz�nyeg volt - egy sz�nyeg �s semmi t�bb.
    K�sz�netet d�nny�g�tt Gideonnak, �s a kapu fel� bicegett. Amikor kil�pett az utc�ra, Bazo ut�na sz�lt:
    - A madara meg elr�p�lt.
    Cal egy apr� v�llr�nd�t�ssal v�laszolt, �s ment tov�bb. Mi t�rt�nt vele az im�nt? Hallucin�ci�ja volt a nagy melegt�l vagy a kev�s reggelit�l? Ha igen, akkor ez egy elk�peszt�en val�s�gos hallucin�ci� volt. Feln�zett az �gre, ahol m�g mindig ott k�r�ztek a madarak. �k is �reztek valami rendk�v�lit - nyilv�n ez�rt gy�ltek �ppen ide. Vagy ha nem err�l volt sz�, akkor �ket is megcsalt�k az �rz�keik.
    Cal egyetlen dologban lehetett csak biztos: hogy j�l meg�t�tte mag�t. Illetve m�g valamiben: hogy abban a v�rosban, ahol eg�sz eddigi �let�t t�lt�tte, �s ahol most alig h�rom kilom�terre �llt az apja h�z�t�l, olyan honv�gyat �rzett, mint egy elveszett gyerek.