A Hanover Hotel ablak�n�l �ll� n� f�lreh�zta a sz�rke f�gg�nyt, �s kin�zett az utc�ra.
    - T�nyleg itt...? - suttogta a szoba sark�ban tany�z� �rny�kok fel�. K�rd�s�t nem k�vette v�lasz, �s nem is kellett, hogy k�vesse. B�rmilyen val�sz�n�tlennek t�nt is, a nyom vitathatatlanul ide vezetett, ebbe a holtf�radt v�rosba: Liverpoolba. Sebzetten �s elhagyatottan ter�lt el a foly� ment�n, ami valaha rabszolg�kkal �s gyapottal teli haj�kat cipelt a h�t�n, most pedig saj�t s�ly�t is alig b�rta elvonszolni a tengerig.
    - Micsoda hely! - mondta a n�. Az utc�n egy apr� port�lcs�r perd�lt a leveg�be, �z�nv�z el�tti szemetet emelve a magasba.
    - Mit csod�lkozol ezen? - k�rdezte a f�rfi, aki f�lig fek�dt, f�lig �lt az �gyon; megnyer� test�t p�rnakupacnak t�masztotta, kez�t a feje alatt �sszefonta. Arca sz�les, arcvon�sai m�r-m�r t�ls�gosan is kifejez�ek, mint egy olyan sz�n�sz�, aki a t�megig�nyek kiel�g�t�s�b�l kov�csolta p�lyafut�s�t, �s nagy mestere az olcs� hat�soknak. Sz�ja, ami a mosoly ezer v�ltozat�t ismerte, most tal�lt egyet, ami illett higgadt hangulat�hoz, �s �gy folytatta: - J�l megt�ncoltattak benn�nket. De mindj�rt v�ge. Te nem �gy �rzed? Mert �n igen.
    A n� h�trapillantott a f�rfira. Zak�ja - a n� legkedvesebb aj�nd�ka - egy sz�k t�ml�j�n l�gott. Az inge izzads�gfoltos a h�nalj�n�l, arcb�re viasszer� a d�lut�ni f�nyben. B�rmit �rzett is ir�nta - �s ez �ppen el�g volt ahhoz, hogy tartson a f�rfi�i sz�m�t�st�l -, a f�rfi akkor is csak emberi l�ny maradt, �s most, a sok utaz�s �s h�s�g ut�n mind az �tvenk�t �ve megl�tszott rajta. Ami�ta egy�tt voltak, egy�tt �ld�zt�k a F�g�t, a n� �tadott neki annyi er�t, amennyit adhatott, a f�rfi pedig viszonz�sul �tadta a n�nek �szj�r�s�t �s szak�rtelm�t, hogy hogyan lehet �letben maradni ebben a Birodalomban. A Kakukk Birodalomban - ahogy a Csal�dok nevezt�k -, ebben a nyomorult emberi vil�gban, amit a n� csak az�rt viselt el, hogy ellens�gein bossz�t �llhasson.
    A hajsza most m�r a v�g�hez k�zeledett. Shadwell - a f�rfi az �gyon - haszonra tesz szert, ha eladja majd, amit nemsok�ra megtal�lnak, a n� bossz�ja pedig beteljesedik, ha az �ld�z�tteket bemocskolva �s rabszolgasorban tudja. �s teljes lesz az �r�me, ha v�gre elhagyhatja ezt a piszkos Birodalmat.
    A n� �jra az utc�t kezdte figyelni. Shadwellnek igaza volt: j �l megt�ncoltatt�k �ket. De nem h�zz�k m�r sok�ig a talpal�val�t.
    Immacolata k�rvonalai �lesen kirajzol�dtak az ablak el�tt; Shadwell az �gyr�l n�zte �t. Most is - imm�r sokadszor - azon kezdett gondolkodni, hogyan lehetne eladni ezt a n�t. A feladat tiszt�n elm�leti jelleg� volt, term�szetesen, �s a megold�sa, �gy t�nt, meghaladja Shadwell k�pess�geit.
    Keresked� volt a foglalkoz�sa, ezt csin�lta kora ifj�s�ga �ta. Nem is annyira a foglalkoz�sa volt, hanem ink�bb zseni�lis tehets�ge. Shadwell b�szke volt arra, hogy nem l�tezett olyan �l� vagy �lettelen �ru, amire ne tal�lt volna vev�t. Kereskedett m�r nyerscukorral, k�zi l�fegyverrel, bab�kkal, kuty�kkal, �letbiztos�t�ssal, �cska ruh�val �s csill�rral. �rult lourdes-i vizet �s hasist, k�nai l�mpaerny�ket �s sz�kreked�s elleni, szabadalmazott k�sz�tm�nyeket. E tengernyi �ruf�les�g k�z�tt akadt persze rengeteg vacak �s kacat, de semmi, semmi olyasmi, amit el�bb vagy ut�bb ne s�zott volna r� valakire - ak�r cs�b�t�ssal, ak�r megf�leml�t�ssel.
    De � - Immacolata, ez a nem eg�szen n�, akivel hossz� �vek hossz� percei k�tik �ssze - meghaladja keresked�i tehets�g�t. �s azt is tudta Shadwell, hogy mi�rt.
    P�ld�ul az�rt, mert Immacolata kiismerhetetlen volt, �s a v�s�rl�k�z�ns�g ezt a tulajdons�got nemigen kedvelte. A vev�k egy�rtelm� �rut akartak: egyszer�t �s biztons�gosat. Immacolata nem volt biztons�gos, az azt�n v�gk�pp nem; borzalmas haragja �s m�g borzalmasabb h�l�ja egy�ltal�n nem nevezhet� biztons�gosnak. �s egyszer� sem volt. Arc�nak izz� sz�ps�ge m�g�tt, a zsid� n� s�t�t olajbarna b�re m�g�tt �s a szem�ben, ami egyszerre j�rt �vsz�zadok t�vol�ban, �s fakasztott azonnal v�rt, ha a pillanat �gy k�v�nta, olyan �rz�sek rejt�ztek, amelyekt�l felh�lyagzik a leveg�, ha egyszer elszabadulnak.
    Immacolata t�ls�gosan is egyedi darab, ez�rt nem lehet �t eladni, d�nt�tte el - imm�r sokadszor - Shadwell, �s megpr�b�lta lebesz�lni mag�t az agytorn�r�l. �gysem tal�lja meg soha a megold�st, akkor meg mi�rt f�rasztja mag�t?
    Immacolata elfordult az ablakt�l.
    - Kipihented magad? - k�rdezte.
    - Hiszen te akart�l bej�nni a napr�l - eml�keztette Shadwell. - Fel�lem m�ris indulhatunk, ha akarod. B�r fogalmam sincs, hol kezdj�k...
    - Pedig nem olyan neh�z - mondta Immacolata. - Eml�kszel, mit j�solt a n�v�rem? Az esem�nyek hamarosan tet�ponthoz �rkeznek.
    K�zben a szoba sark�ban az �rny�kok mozgol�dni kezdtek, �s felsejlettek Immacolata k�t halott n�v�r�nek �teri k�rvonalai. Shadwell mindig feszengett a k�zel�kben, a n�v�rek pedig mindig is megvetett�k �t. Az id�sebbik, a Boszork�ny - a Banya - azonban t�nyleg j�stehets�ggel rendelkezett. Amit kiolvasott testv�re, Magdalena m�hlep�ny�b�l, az �ltal�ban beigazol�dott.
    - A F�ga m�r nem rejt�zhet sok�ig - mondta Immacolata. - Amikor megmozd�tj�k, azonnal rezg�seket kelt. Akaratlanul is. Hiszen az a rengeteg �let mind arra a kis rejtekhelyre van beszor�tva.
    - �s �rzed m�r ezeket a... rezg�seket? - k�rdezte Shadwell, mik�zben l�b�t �tlend�tette az �gy sz�l�n, �s fel�llt.
    Immacolata megr�zta a fej�t.
    - Nem. M�g nem. De fel kell k�sz�ln�nk r�. Shadwell a zak�j��rt ny�lt, �s felvette. A csillog� b�l�s cs�b�t� sugarakat sz�rt szerte a szob�ban. A hirtelen f�nyess�gben Shadwell megpillantotta a Boszork�nyt �s Magdalen�t. Az �regasszony a szeme el� kapta a kez�t: f�lt a zak�b�l �rad� sugarak hatalm�t�l. Magdalena nem agg�dott: szemh�j�t sz�let�sekor szemg�dr�re forrasztotta a vaks�g.
    - Ha elkezd�dik a vibr�l�s, ak�r egy vagy k�t �r�ba is beletelik, m�g megtal�ljuk, honnan indul ki - mondta Immacolata.
    - Egy �r�ba? - k�rdezte Shadwell. Az �ld�z�s, ami v�g�l ide vezette �ket, most egy �r�kk�val�s�gnak t�nt sz�m�ra. - Egy �r�t m�g kib�rok.